A többszintű kormányzás új formái az Európai Unióban: a “Kék Szalag” kutatási program

Az Európai Unióval foglalkozó kutatások egyik legújabb területe különös figyelmet szentel a többszintű kormányzás (multi-level governance, MLG) és a kohéziós politikában kialakuló paradigmaváltás viszonyrendszerének.

A Zsigmond Király Főiskola által 2010-ben elindított “Kék Szalag” kutatási program azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az Európai Duna Stratégia széleskörű megvalósításának bázisán feltárja az MLG különböző formáit, egyúttal felhívja a figyelmet az EU újkeletű makroregionális stratégiáiban megfogalmazott legfontosabb társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi kihívásokra.

A funkcionális makrorégiók koncepciója eredetileg a Balti-térség országainak kezdeményezéséből született.  Az Európai Bizottság ugyanakkor nemcsak ösztönözte a Balati-tengeri régió fejlesztésére irányuló új, transznacionális fejlesztési stratégia kialakítását, hanem aktívan részt is vállalt annak kialakításában, javasolva a kezdeményezés kiterjesztését más térségekre, így többek között a mintegy 800 e km2 kiterjedésű és 80 millió lakossal rendelkező Duna Régióra. A kohéziós politika jövőbeni irányaival összhangban a Duna Régiót a benne rejlő gazdasági, társadalmi, környezeti és kulturális adottságok kibontakoztatása érdekében egységes európai fejlesztési térségként kell kezelni.

A “Kék Szalag” kutatási program legfontosabb területei a következők: az MLG által képviselt hozzáadott érték, a transznacionális szintű új kormányzási módszerek, a számonkérhetőség problémái, az uniós polgárok regionális és nemzeti szintű elkötelezettségéből fakadó területi és társadalmi tőkék természete, az EDS legfontosabb kérdései és dilemmái, mindenekelőtt az integrált szemléletű makroregionális fejlesztések kiterjedéséből és nagyságából adódó “hatékonysági kihívások”.

Annak ellenére, hogy a közkeletű felfogás szerint a makro-régiók szintjén nincs szükség sem új intézményekre, sem új szabályokra, de még a hazai forrásokból tervezett fejlesztések uniós támogatásokból történő kiegészítésére sem, a kutatócsoport meggyőződéssel vallja, hogy az EDS előkészítése egyrészt ösztönzőleg hat a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítására, másrészt pedig jelentős mértékben bevonja az EU-n kívüli országokat az integrációhoz kapcsolódó együttműködésekbe. Az EDS önmagában véve is nyilvánvaló “komplex kormányzási kihívást” vetít elő, ami az MLG új formáinak figyelembe vételével egy közös intézményi struktúra kiépítését teszi szükségessé.

A fentiekben megfogalmazott tények és érvek alapján erősen hisszük, hogy a “Kék Szalag” kutatási program keretében tett megállapításaink és következtetéseink hozzájárulhatnak az EDS kialakításához és megvalósításához.